Életünk érzelmi hullámvasúton utazik, mely során ér minket: meglepetés, csalódottság, düh öröm, valamint összetettebb érzelmek, mint például a büszkeség, szégyen. Az emberi temperamentum veleszületett tulajdonság a kutatók szerint, és a környezet nagyban meghatározza, hogy az egyén hogyan tud majd vele bánni. Szerencsés kezdet lehet az ember életében, ha már csecsemőként lehetősége van a szeretetben és a biztonságban fürdeni. Jó hír, hogy a veleszületett jellem nem végzet, mivel a későbbiek során is lehetőség nyílhat az embernek megküzdési stratégiák kialakítására, amennyiben együttérző környezetben tudhatja magát (milyen fontos a környezet, és ne feledjük, mi is sok ember környezetének a részesei vagyunk, ezáltal felelősek). Ez tápláló energiát biztosít abban, hogy nyugodtan elvonulhasson a saját csendjébe, és az önismeretét tudatosan fejleszthesse. Ez utóbbi alapvetően fontos dolog mindenki életében, és társadalmi szempontból hihetetlen fejlődést jelentene, ha az oktatási rendszerbe alapszintű tananyagként beépülhetne az önismeret fejlesztése. Mennyivel fejlettebb intellektualitással bírhatna egy olyan ország nemzete, ahol a gyermekek már úgy válhatnának felnőtté, hogy önismeretüknek egy olyan szintjén vannak, amit egyébként önmaguktól felismerve lehet, hogy csak évtizedekkel később érnének el. Segítene az emberi kapcsolatok jobb megértésében, a másokhoz való viszonyulásukban, a nehézségek elfogadásában és megoldásában, továbbá minden bizonnyal kevesebb ember szenvedne beszűkült tudatállapotban, depresszióban.
A világot csak úgy tehetjük jobbá, ha a változást magunkban tesszük meg.
Egyik legfontosabb dologként kiemelendő, hogy: félelem helyett mindig válaszd a szeretetet. Az emberek alapvetően nem merik elengedni a félelmeiket, mert tartanak a sebezhetőségtől, pedig éppen így teszik ki magukat valós veszélyeknek. A félelem olyan negatív rezgésszinttel bír, amellyel az összes többi negatív rezgést bevonzzuk életünkbe, amely meghozza az ezáltal kreált betegségeket és balsikereket.
Sokat segíthet, ha a hozzáállásunkat megfordítjuk az életben, a cselekedeteinknek a mozgatórugóját félelem helyett szeretetté alakítjuk, például:
S miért is olyan fontos rendet rakni az érzelmeinkben?
Az emberi tudatot energiamezők uralják, melyeket az emberi érzelmek különböző frekvenciái alakítanak ki. Dr. David R. Hawkins volt az a filozófus, tanító, aki meghatározta és sorba rendezte ezeket a tudatszinteket, melyekkel részletesen az “Erő kontra erő” című könyvében foglalkozik.
Röviden összefoglalva, az alábbiak szerint csoportosíthatóak:
Ez az a szint, ami nagyon közel jár a halálhoz, ebben az állapotban gyakori az elkerülhető balesetből bekövetkező halál. Fájdalmas dolog megszégyenülni, ilyenkor az ember láthatatlanná szeretne válni. Érdemes elgondolkodni, hogy vajon mennyire jó dolog nevelési eszközként alkalmazni a megszégyenítést! Az iskolákban még mindig előszeretettel tudják alkalmazni pedagógiai nevelési eszközként, nem átgondolva, hogy mekkora kárt okozva ezzel a gyermekben, s az milyen kihatással lehet a későbbi életére, környezetére.
BŰNTUDAT (energiaszint: 30 )
A bűntudat önostorozással jár, mely abberráns viselkedéshez vezethet, később akár kegyetlenkedésbe is torkolhat, ha nem kap az egyén feloldozást. A bűntudat kifejeződhet például megbánásként, önvádként, mazochizmusként vagy az áldozati lét valamely más jelenségeként. A tudattalanban elraktározott bűntudat pszichoszomatikus betegségeket okozhat, növeli a balesetek valószínűségét és az öngyilkossági hajlamot is. Ahhoz, hogy ez leküzdhetővé váljon, fontos szembenéznünk azzal, hogy mi az oka a bűntudatunknak. Elemezzük ki, amin lehetséges azon változtassunk, ami azonban túlmutat a határainkon, azt igyekezzünk elfogadni, majd engedjük el. Tudomásul kell venni, hogy a “szemetet” ki kell dobni a lelkünkből, különben teljesen tönkreteszi azt. Dédelgessünk helyette inkább a szeretetet, mely nemcsak nekünk ad többletenergiát, hanem környezetünk energiamezejét is tápláljuk ezzel, nem pedig lehúzzuk a mélybe, ha hosszabb időn belül nem tudjuk kezelni a bűntudat okozta lelki hanyatlást.
BÁNAT (energiaszint: 75 )
Ezt érezzük, amikor valamiért szomorúak vagyunk, veszteségérzetünk van, vagy függőséggel küzdünk. Nagyon könnyű megrekedni ezen a szinten. Egy szeretett személy elvesztését sokan a szeretet elvesztésével azonosítják, vagyis ezért alakulhat ki egy komoly érzelmi válság, amely mélységesen bánatossá teszi az illető személyt. Az már jót jelent ilyen eseteknél, ha az ember érzelmei a felszínre tudnak törni, ki tudja adni magából amit érez, és újból képes lesz például a sírásra.Talán már mindenki tapasztalta az önsajnálat állapotát. Ez egy hihetetlen ördögi kör tud lenni, sokáig észre sem vesszük, hogy belekerültünk és egy idő múlva már csak saját sebeink nyaldosásával vagyunk elfoglalva, mert az olyan jó… Igen egy ideig valóban jó, szükséges is, hogy egy kicsit sajnáljuk magunkat mikor pl. egy traumán megyünk keresztül, ez egy természetes folyamat velejárója ilyenkor, és nem is kell megkerülni. Azonban nagyon fontos, hogy idejében ismerjük fel, hogy miről is van szó, miről szól a sajnálkozásom és a levertségem? Építi-e ez az életemet? Hová tartok így, ebben az állapotban? Van ennek ebben a formában értelme? Újra kell rendeznem magamban, hogy mi az amit fontosnak tartok az életben, hová szeretnék eljutni, olyan helyre kell elhelyezni a tudatomban ezt, hogy világosan lássam, semmi se takarhassa el, és így már el lehet indulni a Fény felé.
FÉLELEM (energiaszint: 100)
A veszélytől való félelemmel nincsen baj, mert ez a túlélést szolgálhatja, de ez csak addig a pontig egészséges, amíg a veszély el nem hárul. Azonban tudnunk kell, hogy nem szabad hagyni, hogy a félelem uralja a mindennapjainkat, így egész életünket. Félni lehet az ellenségtől, az öregségtől, a haláltól, az elutasítástól, és még rengeteg más dologtól is. Ez is egy rejtőzködő, kicsit alattomos érzés, amit nehezen ismerünk fel. Ki az, aki szereti bevallani önmagának, hogy fél valamitől? Ezt az érzést szeretjük letagadni, nem tudomásul venni (főleg a kemény, erős emberekre jellemző ennek elbagatellizálása), pedig rendkívül fontos időben meglátnunk. A félelem befészkelésével irányíthatóvá válhatunk: a hatalom kedvenc eszköze a félelem és bizonytalanság kiváltása és táplálása, a reklámok is erre alapoznak (igyekszik beültetni az ember tudatába, hogy nem vagy elég jó úgy ahogy vagy, és a félelemből megfelelési kényszer alakul ki, mely számtalan más csapdát rejt a továbbiakban). A félelem gátat vet a személyiség fejlődésének. Tehát ahhoz, hogy életünk ne kerüljön mellékvágányra, igyekezzünk minél hamarabb felismerni, és célkitűzéssel erőt meríteni. Bennünk van az erő, csak meg kell látni azt. Amíg a félelem lakozik a szívünkben, addig a szeretet a háttérbe szorul. Kezdjük el inkább azt táplálni, fordítsuk meg, helyezzük ezt az érzelmet az előtérbe, és félelem helyett a szeretetnek igyekezzünk belső forrást biztosítani. Van egy mese, ami a mumusról szól, nagyon tanulságos a félelem leküzdése szempontjából, a címe: “Öt legenda”.
BÜSZKESÉG (energiaszint: 175)
Ez az a szint már közel jár a pozitív energiaszint eléréséhez, de még nem éri el azt. Csodálkozva nézhetjük, hogy ez még a 200-as egyensúlyi határérték alatt mozog, és a negatív érzelmek közé csoportosította Hawkins. Hiszen a büszkeség az valamilyen jó dologból fakad, és amikor büszkék vagyunk valamilyen ok folytán, akkor az pozitív érzésekkel tölt el bennünket. A negatív és pozitív érzelmek határán helyezkedik el, jóval magasabb szinten, mint a szégyen, a bűntudat, a bánat és a félelem. Az önbecsülésnek ez a megnövekedése gyógyírt jelenthet azokra fájdalmakra, amelyeket az imént felsorolt alacsonyabb tudati szinteken kell elszenvedni. De akkor miért is kap negatív besorolást? A probléma gyökere: “aki felmagasztalja magát az megaláztatik”. Tulajdonképpen egy védekező érzelem, mely kiemelhet a negatívabb érzelmi közegből (ezért mindenképpen pozitív), azonban sérülékeny, mivel külső körülményektől függ (ezért még a negatív érzelmi kategóriába sorolandó). A büszkeség tehát nem képes elég erős maradni, a büszke ego könnyen a szégyenbe taszítható, és az ettől való fenyegetettség érzése pedig félelmet gerjeszthet. Vagyis ezen a szinten már közel van az áhított Fény, amit szeretnénk elérni, de a kapun még nem léptünk be, ahol a kártyavár helyett (amit eddig sikerült felépíteni, de bármikor összedőlhet) biztosabb talajon lépkedhetünk. Irány hát a következő szintre!
BÁTORSÁG (energiaszint: 200)
Az egyensúlyi állapot ennél a szintnél jelenik meg. Ez az érzelem, amivel elindulhatunk életünk felfedező útjára. Elég erősek vagyunk már ahhoz, hogy elég elszántságot érezzünk az élet izgalmaihoz, kihívásaihoz. Felismerjük időben a félelmeinket, képesek vagyunk szembenézni saját magunkkal, a személyiséghibáinkkal. Új fejlődési szintre léphet az önismeretünk. Azok a dolgok, melyeket e tudatszint alatt akadályként éltünk meg, az a 200-as szinttől már serkentően hatnak. Ezen a szinten már ugyanannyi energiát adunk vissza a minket körölvevő energiamezőbe, a világba, mint amennyit elveszünk abból. Vége tehát az energiavámpír időszaknak! A sikerek pozitív visszacsatolást adnak, mely növeli az önbizalmat, az önbecsülést, még erősebbé teszi a személyt, hogy további szintekre történő feljebbjutást eredményezhessen, ezáltal hozzájárul a nagy közöshöz, a kollektív tudatszint megemeléséhez. Vagyis önmagunk megváltoztatásával, magasabb tudatszintekre emelésével egy jobb világot eredményezhetünk, mert ami bennünk lakozik, azt sugározzuk kifelé is, és a hasonló rezgések összetalálkozása valóságot eredményez. Ezáltal azt is láthatjuk, hogy a felelősségvállalás -közvetve, de-rajtunk kívül mutat.
PÁRTATLANSÁG (energiaszint: 250)
Ezen a szinten már nincsenek merev állásfoglalások, tudomásul vesszük, hogy olyan világban élünk, amely nem fekete vagy fehér, hanem összetett és soktényezős. Pártatlannak lenni annyit jelent, mint például, ha valami nem az elképzeléseinknek megfelelően sikerült, akkor ezt nem kudarcként éljük meg, hanem van annyi belső magabiztosság, amely miatt a félelem nem uralkodik el rajta, mert képben van a saját erejével. Ezzel párhuzamosan pedig nehezen irányíthatóvá válnak a magabiztosságuknak, illetve szabadságuk nagyra értékelésének köszönhetően. Ezen a szinten tudatosan kezelhető az élet hullámvasútja.
HAJLANDÓSÁG (energiaszint: 310)
A gondolkodás, a tudat szélesre tágul, ezen a szinten lévő személy már leküzdötte az élettel szembeni ellenállását. Őszintén barátságos, segítőkész, és tenni akar a társadalom javáért, szembe tud nézni a belső problémáival. A hajlandóság szintjén álló diákok könnyen taníthatóak, és a társadalomban jelen lévő erőnek a kiemelkedő forrásai. Ezért is fontos az önismerettel már gyermekkortól foglalkozni oktatási szinten, mert ez az erőforrás fontos az egyén, és ezáltal a társadalom, az emberiség számára is. Erre a tudatszintre sok felnőtt embernek egész életében nem sikerül eljutnia. Gondoljunk csak bele, hogy micsoda változást jelenthetne a világunkban, ha a 6 éves gyermeknek, akinek tudata már kikerül a valóságba, nem a bizonytalansággal kerülne szembe, hanem útmutatót kaphatna már oktatási szinten saját magához, és ennek köszönhetően a sziklás út helyett elég lenne csak a rögös úttal megküzdenie élete során. Ezzel a kollektív tudatszint is meredek emelkedést mutathatna, az emberiséghez hozzáadott érték pedig felbecsülhetetlen lehetne a társadalom számára.
ELFOGADÁS (energiaszint: 350)
Az egyén tudata itt már tisztában van azzal, hogy ő maga a forrása és egyben teremtője is életének, boldogságának, és már nem érzi áldozatnak magát az érzelmi hullámvölgyekben. Tudatosul, hogy ami boldoggá teheti az embert az belül keresendő. Nem összekeverendő ez az állapot a passzivitással! Másképpen lát már a személy, elfogadja az élet feltételei, mely által az észlelés kitágul, és beáll az egyensúly, az arányosság és az elégedettség. Célja, hogy a nehézségeket kiküszöbölje, valamint a problémák megoldási lehetőségeit feltárja, önfegyelmet és önuralmat tud gyakorolni, befogadó magatartással bír, tiszteletben tartja mások jogait, illetve az egyenlőséget.
SZERETET (energiaszint: 500)
A szeretetet az emberek különbözőképpen definiálják, sokszor heves érzelmi állapotként, melyben keveredik a szexualitás, a birtoklási és irányítási vágy, a függőség, éppen ezért a “szeretet” könnyen gyűlöletbe csaphat át. Az igazi szeretet azonban nem képes gyűlöletbe átcsapni, ami erre a változásra képes az a büszkeség. Az igazi szeretet nem függ külső tényezőktől, az a belsőből fakad, mely önzetlen, feltétlen és maradandó. Egy létállapotként lehet meghatározni, mely a világhoz megbocsátóként, gondoskodóként és támogatóként viszonyul, képes mások felemelésére. A szeretet globális jellegű, kitágítja az én érzést. A szeretet a pozitív dolgokra fókuszál, a negatívakat pedig nem a közvetlen támadással igyekszik megoldani. A világ lakosságának mindössze 4%-a éri el ezt a szintet.
ÖRÖM, FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETET (energiaszint: 540)
Ezen a szinten a szeretet minél inkább feltételnélküliségével megnyilvánuló belső öröm, melynek forrása nem kívülről érkezik. Ez az érték jellemző a gyógyító tevékenységekre és a spirituális alapokon álló önsegítő csoportokra is. Megtörténik az a felismerés, hogy minél több szeretetet ad valaki, annál több szeretetre lesz képes.
BÉKE (energiaszint: 600)
10 millió emberből 1 éri el átlagosan ezt az energiamezőt, melyre az önmegvalósítás vagy istentudat jellemző, eltűnik a szubjektív és az objektív közötti különbség, ezen a szinten jelenlévő egyének gyakran eltávolodnak a világtól, mivel az áldottság kialakuló érzése kizárja a közönséges tevékenységeket, spirituális tanítókká válnak az emberiség javának érdekében. Néhányuk zseniként tartanak számon, és sokkal járulnak hozzá a társadalom fejlődéséhez.
MEGVILÁGOSODÁS (energiaszint: 700 és 1000 közötti)
Ez a legmagasabb szint, mely az “én tudattal” és az “Isteni természettel” egyesül, egón túli állapot (ilyen személyek voltak például: Jézus Krisztus (Úrjézus), Buddha és Krishna).
Szerző: H. Szilágyi Mária
(Forrás: Dr. David R. Hawkins, ERŐ kontra erő)
Szeretettel ❤️ ,
Marcsi
