Leleplezett boldogság

“A boldogságunk kulcsa önmagunkban lakozik.”

Mi kell ahhoz, hogy boldog légy? Gazdagság? Hatalom? Siker?

Sokan biztosan a fentiek valamelyikét adnék a kérdésre válaszul. De még mielőtt továbbmegyünk, tegyük fel a következő kérdést! Miért van az, hogy nagyon sok ember hiába gazdag, hatalom van a kezében, és sikerrel megáldott, mégsem érzi jól magát a bőrében, mégsem elégedetten boldog, számos ellenkező földi és eszmei javakkal megáldott emberek pedig képesek örömben és boldogságban, elégedetten élni mindennapjaikat. Akkor, hogy is van ez?

Elég csak egy mintát venni közvetlen és tágabb környezetünkből, és azt gondolom, hogy már ezt kielemezvén megdőlhetne az a hipotézis, hogy a boldogsághoz gazdagságra, hatalomra és/vagy sikerre van szükség. Természetesen nem ezekben keresendő, szegényen is lehetsz boldog, bár egyetértek azzal, hogy jobb boldognak lenni tele zsebbel, azonban szeretnék rávilágítani arra a tényre is, hogy nem ez a lényeg. 

Mi az akkor hát, ami biztosan elvezet a boldogsághoz?

A kulcs a boldogsághoz nem más, mint a hála, melyet bármikor elővarázsolhatsz önmagadból. 

Hálás tudsz lenni:

• a természet szépségéért, mely egy olyan ajándék, ami mindennap megadatik, azért pedig külön hálás lehetsz, hogy van szemed amivel láthatod. A természet képes megnyitni a szívünket, vissza tud hozni minket a jelenbe, éberré teszi a figyelmünket, átjárót biztosít belső énünkhöz. Láss! Lásd meg a fák szépségét, a bennük rejlő erőt, nézd a felhőket ahogyan úsznak az égen, és mindig más, szebbnél szebb formákat képesek ölteni, feledkezz bele a színekbe, a madarak énekébe. Ez mind-mind teljesen ingyen, bármikor a rendelkezésedre áll úgy, hogy ezért semmit sem kellett nyújtanod cserébe. Érzed, hogy ez mennyire gazdaggá tud tenni lelkileg? Elszakít a múlton való rágódástól ami depresszióssá tehet, elfeledteti a jövővel kapcsolatos aggodalmaidat, egyszerűen csak “visszahúz” a jelenbe, amely valóban a tiéd, amit formálhatsz még, ami lehetőséget ad, hogy egy jobb jövőt rezonálhass.
• minden egyes napért. Ezeket igyekezzünk ajándékként kezelni, mely számtalan lehetőséget nyújt ahhoz, hogy önzetlen lehessél, a terveidet teljesíthesd, vagy a hibáidat orvosolhasd, megtehesd ami fontos számodra.
• az emberi kapcsolatokért, találkozásokért. Nézd meg az emberek arcát, mosolyát akikkel találkozol, tárd ki a szívedet, tedd a találkozásokat áldottá önmagadon keresztül: egy mosollyal, egy érintéssel, pozitív kisugárzású jelenléteddel. Tudd, hogy minden arc mögött egy hihetetlen történet lakozik/lakozhat, mely egy ismeretlen ember számára örökké kifürkészhetetlen marad, ezért soha ne becsüljél le másokat, és ez éppen elég lehet ahhoz, hogy egy megelőlegezett tisztelettel fordulhass a másik ember felé.
• a civilizáció adta ajándékért. Teljesen természetesen kezeljük azt, hogy egy kapcsolót kell csak megnyomnunk, hogy fény legyen, egy csapot kell csak megnyitnunk, hogy víz folyhasson, olyan víz, amely iható. Ezek sok-sok millió ember számára egyáltalán nem természetes dolgok.

Tulajdonképpen nagyon egyszerű dolgunk van ahhoz, hogy hálát érezhessünk, és ezáltal boldogság születhessen. Egyszerűen észre kell venni a legtermészetesebbnek hitt dolgokat, amit elvárásként kezelünk többnyire a napi rutinban azt tudatosítani kell, hogy egyáltalán nem természetes, hanem örüljünk neki, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ezt megtapasztalhatjuk. Jól körül kellene néznünk mindig a világban mielőtt elégedetlenkedni kezdünk a sorsunk miatt. 

Persze vannak olyan élethelyzeteket amikor egyszerűen úgy gondoljuk, hogy semmi okunk boldognak érezni magunkat, hiszen éppen valami szerencsétlenség, veszteség vagy erőszak ért. Rengeteg ember érzi úgy, hogy szenvedésbe születik a neme, szexualitása, faja vagy esetleg a fogyatékossága miatt. Ezek valóban embert próbáló nehézségeket jelenthetnek az életben. Ilyenkor többre van szükség, mint amelyekért alapvetően hálás lehetsz az életben. Mindig lebegjen a szemed előtt az, hogy a nehézségekből erőt lehet meríteni, és ne keresd  a megtörténtek, a jelen valóság értelmét,  hanem inkább adjál értelmet a történteknek, s ezzel már sokat tettél önmagad megváltoztatásáért, identitásod és egyéniséged felépítéséért. Természetesen ettől még a rossz nem válik jóvá, azonban értékessé tud alakulni.

Mindig keressük az öröm csíráit, hogy idős korunkban ne a savanyúság, hanem a boldogság ráncai járjanak táncot arcunkon, miközben mosolyunkkal lehet, hogy éppen egy másik embernek okozunk boldog perceket ezzel!

Mindezek után képes vagy értékelni életed apró örömeit, az életedet?

Boldogságra fel 🙂 !

Szerző: H. Szilágyi Mária

Szeretettel ❤️ ,

Marcsi