Mindig keressük a jó energiákat!
Sokan fittyet hánynak az érzelmeikre, teljesen mellékes dolognak tartják, sőt néha gyengeségnek is, ha valaki több jelentőséget szentel az érzelmeinek. Szabad választás van, mindenki úgy gondolja, ahogyan szeretné. Óriási ezáltal a felelősségünk Önmagunk és a Világ felé is, de ugyanakkor csodás gazdagság is.
Gyermekoromtól kezdve ösztönösen analizáltam a körülöttem lévő emberek és saját magam érzelmi reakcióit, lelki állapotát. Persze nem azért, mert kutakodni szeretnék mások életében, hanem egyszerűen hihetetlenül fontosnak tartom az érzelmek születését, fejlődését, majd halálát. Ez mindenkinél teljesen másképpen alakul, alakulhat. Ennek a különbözőségnek az oka az érzelmeink kezelésében rejlik. Mennyire figyelünk oda saját magunkra, mennyire merjük ízekre szedni az éppen megélt érzelmeinket -keresve ezzel igazi önmagunkat-, mennyire tudunk szembenézni saját magunkkal, végül mit kezdünk az így megszületett gondolatainkkal, és továbbsokasodó érzelmeinkkel, melyeknek mindenféle mutáns változatait is megtapasztalhatjuk.
Rajtunk áll, hogy merre indulunk el. Természetesen idő kell ahhoz, hogy kitisztuljon a kép, hogy miről is van szó, hányadán állok a megszületett érzelmemmel, de utána már csakis az én kezemben van a lehetőség, hogy merre változtatom, mivé fejlesztem. Merjünk szembenézni Önmagunkkal, ismerjük meg, találjuk meg a bennünk rejlő erőt, amivel képesek vagyunk jó irányba kapcsolni érzelmeinket, gondolatainkat, ezáltal életünket, és a körülöttünk lévő emberek életét is. Tudatszintünk növekszik ezáltal, és áldásos hatását élvezheted, ha a helyes útra lépsz.
Szeretni, és szeretve lenni. Szeressük magunkat annyira, hogy energiát fordítunk saját magunkra, amikor elakadást rejtő érzelmek öntik el lelkünket, boncolgassuk, persze mindezt szeretettel, ne bántással. A kapcsolókat a gondolatainkhoz mi hozzuk létre, és csak mi dönthetjük el, hogy melyik gombot nyomjuk meg, nem más. Legyünk bátrak, és éljünk a legjobb lehetőséggel 🙂 !
Útmutatásul egy öreg indián gondolatait osztom meg, melyet unokájához intézett:
-Fiam: Mindenki lelkében két farkas harcol.
Az egyik farkas gonosz. Ő a düh, az irigység, a rosszindulat és a hazugság.
A másik farkas jó: Ő a szeretet, a béke, az öröm, a kedvesség és az igazság,
A fiú el gondolkodott: És megkérdezte:
-Nagypapa és melyik farkas az erősebb ?
Az öreg az felelte:-Amelyiket etetted.
Szerző: H. Szilágyi Mária
Szeretettel ❤️ ,
Marcsi
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: